Összes oldalmegjelenítés

2012. november 26., hétfő

… köd előttem ... köd utánam …




             
   Csokonai Vitéz Mihály: Ősz 
  
      "...Bárcsak meleg napfény vólna,
       Vagy kemény télre hajólna
       Már ez a locspocs idő.
       Mert most setét ködbe fedve
       Sínlik az embernek kedve,
       S azért hozzám más se jő.
       De ha jő is, mit csinálunk?
       Csak únalom lakik nálunk;
       Most is bú és álom nyom:
       Jaj be fáj a vékonyom." 




 

November

Tudod arra gondoltam,
a november újra csak megérkezett,
kéretlenül, mint maga az öregség,
a korát le se tagadhatná ez az év,

feltűnő messziről,
kabátot vesz az ember,
az állat bundát növeszt,
a fák mezítelenre vetkőznek,
ha pizsamátlan is,
megkezdték téli álmukat,
ők így alszanak,
novemberről nem sok jó mondható,
még friss az elválás fájdalma,
nemrég még meleg karjaival
ölelt a hűtlen nyár,
hogy itt járt,
arra ma már egy üde,
zöld levél sem emlékeztet,
azt is lehetne mondani,
nem jó benne semmi,
de ha a nappalok csillaga
mégis meggondolja magát,
és percekre felhőtlen ragyog,
az ember, a magába burkolózott,
önkéntelen elmosolyodik ,
ami természetes volt nemrég,
mikor még dézsából öntötték,
most hidegen is a lelket simogatja,
egy bátor,
egy itt felejtkezett szál virág,
a lélekben
felveszi a versenyt a virágzó mezővel,
szomorú hónap a november,
de szomorúságában is megmosolyogtat sokszor,
besegít a tudat is,
csak rajta kell túl lenni,
a december csupa ünnep,
ahogy jött, úgy elszáll,
azután már csak január és a február,
újra itt a gyönyörűséges,
boldogságot hozó tavaszi napsugár.
 


Csukás István
 Dalocska 

Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
 


2 megjegyzés: