Összes oldalmegjelenítés

2012. november 26., hétfő

… köd előttem ... köd utánam …




             
   Csokonai Vitéz Mihály: Ősz 
  
      "...Bárcsak meleg napfény vólna,
       Vagy kemény télre hajólna
       Már ez a locspocs idő.
       Mert most setét ködbe fedve
       Sínlik az embernek kedve,
       S azért hozzám más se jő.
       De ha jő is, mit csinálunk?
       Csak únalom lakik nálunk;
       Most is bú és álom nyom:
       Jaj be fáj a vékonyom." 




 

November

Tudod arra gondoltam,
a november újra csak megérkezett,
kéretlenül, mint maga az öregség,
a korát le se tagadhatná ez az év,

feltűnő messziről,
kabátot vesz az ember,
az állat bundát növeszt,
a fák mezítelenre vetkőznek,
ha pizsamátlan is,
megkezdték téli álmukat,
ők így alszanak,
novemberről nem sok jó mondható,
még friss az elválás fájdalma,
nemrég még meleg karjaival
ölelt a hűtlen nyár,
hogy itt járt,
arra ma már egy üde,
zöld levél sem emlékeztet,
azt is lehetne mondani,
nem jó benne semmi,
de ha a nappalok csillaga
mégis meggondolja magát,
és percekre felhőtlen ragyog,
az ember, a magába burkolózott,
önkéntelen elmosolyodik ,
ami természetes volt nemrég,
mikor még dézsából öntötték,
most hidegen is a lelket simogatja,
egy bátor,
egy itt felejtkezett szál virág,
a lélekben
felveszi a versenyt a virágzó mezővel,
szomorú hónap a november,
de szomorúságában is megmosolyogtat sokszor,
besegít a tudat is,
csak rajta kell túl lenni,
a december csupa ünnep,
ahogy jött, úgy elszáll,
azután már csak január és a február,
újra itt a gyönyörűséges,
boldogságot hozó tavaszi napsugár.
 


Csukás István
 Dalocska 

Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
 


2012. október 5., péntek

Egy csepp nyár ....vagy tán elillant már?


Ó, ó ... egy kicsit késésben vagyok, de még egy pár oldal a ragyogó nyárból...


 
 
Reviczky Gyula: Nyári dal 
 
...Vadvirágokat szedek
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok...
Szép világ, te, jó napot!
  

Ez a csodaszép lila az egyik kedvencem ....





Tavaly vetettük a magot ... az idei nyáron fantasztikus illattal és töménytelen virággal lepett meg bennünket a szegfű.

 


A medvetalpat is magról vetettem - és lám! ....kibújt!

 


 Ez egy ajándék virág - úgy tűnik jól érzi magát nálunk ..
 



 Nyár végére a kis csillag is kivirágzott!




 Van illatos rozmaring,



levendula,



 ...egy picike rózsa.
 
 




 


A virágos kert még haloványan pompázik, a forró nyári napok sem merültek feledőbe ...


Csokonai Vitéz Mihály: Nyár 
 
Haj,haj,no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Ádjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hősége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet>
Uram, szüntesd a héséget,
Mert magunkat eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk..."

2012. február 22., szerda

Megtaláltuk! ....


 



Lassan két éve élünk Pilisszentkereszten. Valójában még csak most kezdjük el felfedezni a hegyek-völgyek között rejlő kincseket. Kacskaringós ösvényeken lehet bejárni az erdőt, mely mély csendben őrzi titkait.  A havas tájra súlyos csend telepszik - mintha a madarak is téli álmot aludnának...

 



 
Vasárnapi sétánk során kicsit tovább merészkedtünk a sűrűben - így bukkantunk rá az első jelre - ...






 ... majd egy nagy lejtőn leereszkedve a szent forrásra. 



Híres zarándokhely a Szentkút. Az a legendája ennek a helynek, hogy amikor még itt csak egy kereszt állt, egy vak kisgyerek a kereszt felé nézett, imádkozott, és eközben meglátott egy fehér galambot (Szűz Mária). Ekkor derült ki, hogy lát. Kis szabadtéri kápolnát emeltek itt a forrás fölé, és azóta is folyik a vize, még nagy szárazságban is. A forrás vize friss, üde, kristálytiszta, üdítő és gyógyító hatású. 










A csodatévő forrásról bővebben itt olvashattok: 
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2006.02.05/0702.html